Mézeskalács szív ütőfa

KÖVÉR GYÖRGY

Kövér György fafaragó a Sepsiszentgyörgy melletti Gidófalván készíti csodaszép alkotásait, a mézeskalács ütőfától a köztéri szobrokig. Itt nőtt föl, majd 25 kacskaringós év után megtette azt, amit olyan kevesen tudnak, vagy akarnak megtenni, miután eltávolodnak a szülőhelyüktől, és beszippantja őket a nagyváros: vissza is tért a falujába 2007-ben, azóta itt él családjával. Az otthonuk kész alkotóműhely, mivel keramikus felesége és Ő is otthon dolgoznak, két izgő-mozgó kis gyerekkel megfűszerezve az otthon dolgozás amúgy is kaotikus szépségét. György életútja nem szokványos: miután elvégzett egy egészségügyi líceumot Székelyudvarhelyen, 10 évig dolgozott orvosi asszisztensként egy szívkórházban, közben kínai akupunktúrát is tanult Budapesten, ahol végül 11 évet élt. 1994-től kezdett önképző módon faragni. Az első munkája, a nagymamájának a portréja volt, amit lapos vésővel készített egy bükkfarönkből, mindenféle előképzettség nélkül. Ez olyan meglepően jól sikerült, hogy eleve elrendelte a folytatást, és végül a mesterségévé vált. Saját szavaival: „Azért faragok, mert úgy érzem ez a dolgom. Korábban, habár szerettem eredeti szakmámat, sokszor vártam a munkaidő végét, hogy csinálhassak "valamit" és egy idő után arra jutottam, hogy amíg az ember nem azt teszi amit igazán szeretne, a másfajta tevékenységgel eltöltött időt a saját életéből rabolja el, és ez hosszú távon nem vezet jóra.” Tizenévesként kezdett karatézni, később tanította is. Megismerkedett a tai chival, amit máig gyakorol, Budapesten tanult aikidot, tibeti nyelvet, belekóstolt a színházi világba. Gidófalvára visszatérve megalapította társaival a Csillagőrző Egyesületet, amellyel magyar őshagyomány táborokat, lovas íjász- és huszárbemutatókat szerveztek. 2015-től huszártiszti szablyavívást is kezdett tanulni, majd továbbadni a székelyföldi katonai hagyományőrző csapatoknak. A gyönyörű munkáit itt láthatjátok: http://gidofa.uw.hu