Színes betűs pálinka
A GRAFIKÁRÓL
A pálinkára mindig számíthat a magyar ember: jókedvre derít, ha búsulunk, színezi jókedvünket, ha vidámak vagyunk, bátorságot ad, ha gyávák volnánk, mézzel isszuk, ha fáj a torkunk! Persze megjegyezzük, mint ahogyan a szerelemben, úgy a pálinkával is jó vigyázni, nehogy szőröstűl-bőröstűl faljon fel minket, és dobjon élettelenül az árok partjára.
VIRT EMESE
Emese az Indigó Műhely szülőanyja, ős alapító tagja a távoli 2012-ből. Ő jegyzi műhelyünk legtöbb grafikáját és az ő munkáját dícséri az Indigó Műhely megjelenése a logótól a weboldalig. Ő készíti a reklámképeket, videókat, és írja a szövegeket a honlapra, a blogra és a fb posztokhoz is. Már tizenévesen is olyan pólókban járt, amiket maga készített, textilfestékkel festett koponyát, osztják mintát, arcokat, hipóval készített ábrákat a pólóira, igazán predesztinálva volt erre a pályára.Fő munkahelyének mégis az otthonát tekinti, és legfontosabb feladatának a 3 csodás gyerekének a nevelgetését, és a körülöttük adódó végtelen háztartási és egyéb testi és lelki munkálatokat. Ebben osztozik drága férjével, azzal az áldott jó Paczival, aki éjszakánként mosogat, tereget, akire mindig lehet számítani, és aki szintén az Indigó Műhely oszlopos tagja. Még a BME építészkaron nézte ki magának Emese, ahová mindketten jártak: amint meglátta egy gólyabálon, rögtön szerelmet akart Neki vallani, mert első látásra tudta, hogy Ő a nagy Ő, de szerencsére szem elől tévesztette, ami nem csoda, tekintve az elfogyasztott boroskólák mennyiségét. Így végül végtelen sok randevú és fondorlat után sikerült becserkészine, amik közül egyik kalandosabb volt a másiknál, például egyszer, amikor a Csobánc tetején aludtak egy szál polifoammal felszerelkezve, egy demizson romlott bor társaságában, amit egy helyi "borász" sózott rájuk. Egy sziklán üldögéltek a holdfényben, Paczi már-már Emese vállára tette volna a kezét, amikor megjelent egy termetes borz, akinek piszkosul a fejére ragadt egy üres olajfestékes konzervdoboz. Aznap éjjel Emese ült ennek a borznak a hátán, a szőrét simogatva bizalmasan népdalokat sustorgott a fülébe, és úgy érezte igazán közel kerültek egymáshoz, mert szép lassan a borz megnyugodott (ami valószínűleg inkább az egyre nagyobb oxigénhiány eredménye volt), amíg Paczi lukakat ütött a doboz végén, és szőrszálanként fejtette le azt a fránya konzerdobozt a fejéről. Végül sikerült a művelet, szerencsére csak később tudták meg, milyen veszélyes is tud lenni egy borz. Mindenesetre a megmentett borzuk még aznap este visszadöcögött a párjával, Emeséék szerint megköszönni az életét. A Gondviselés azóta is jelen van az életükben ugyanolyan hihetetlen fordulatokban, mint ahogyan ennek a borznak volt jelen, amekkora esélye volt, hogy aznap éjjel, amikor ráragad a fejére egy ilyen fémszörny, akkor az éjszaka közepén a vakon kódorgó útjába akadjon egy ébren a kuka sötétben a hegytetőn üldögélő emberpár, aki még segít is rajta.
Az élet szép!
Mosd jól! Szeretnénk, hogy a portékánk boldog legyen Nálad!
AZ INDIGÓS PÓLÓKAT KIFORDÍTVA, 30 FOKBAN MOSSUK, de ha valaki a pólójával szeretné megosztani időskori éveit, akár kézi mosással is óvhatja. Hagyományos, SZÍNES, (lehetőleg környezetbarát) folyékony mosószert és öblítőt használjunk, bármi egyéb szárítógép, mosódió, ecet, kecskenyelvpor vagy klórtartalmú ellenségeik használata halálos tragédiával végződhet, de legalábbis kimenetele ismeretlen és rémisztően kockázatos.
Ha fehér pólóra kerül a nyomat, akkor összetett kérdéssel állunk szemben ugyebár, tudniillik a javasolt színes mosószer és a 30 fok miatt fehérekkel együtt nem tudjuk mosni, de kiváló megoldás, ha színes, világos ruhákkal együtt tesszük be a mosógépbe, így nem fog beszürkülni. A foltokat érdemes előtte pl. marhaepe szappannal kiszedni.
Az ökoszalvétákat, textilszatyrokat, hátizsákokat kézzel érdemes mosni, ha valaki képes ilyesmire a mai világban, az ökoszalvétákat vegyszer nélkül.
A bögréket be lehet tenni a mosogatógépbe.
Vigyázz! A jegyzetfüzeteket ne mosd ki!
